Annyira megelégelte a telefonon keresztüli reklámokat egy férfi Nagy-Britanniában, hogy beperelte az egyik céget ideje pocsékolásáért: egy percért 10 fontot követelt, és a bíróság meg is ítélte neki.

Richard Herman nem azonnal fenyegetőzött a hozzávetőleg 3500 forintos percdíjával. Első ellenlépésként feliratkozott egy olyan hivatalos brit listára, amelyen azok a személyek szerepelnek, akiket békén kell – vagy kellene – hagyniuk a telefonos reklámozóknak. Hiába, otthoni telefonjára továbbra is érkeztek a telemarketinges hívások.

Ezek után közölte a telefonálókkal, hogy az idő pénz, az övé percenként 10 font, de ez sem használt. Így Herman lemérte az egyik hívás idejét, és elküldte a számlát az érintett marketingcégnek 19 és fél percről, azaz 195 fontról. A cég nem reagált, erre a férfi a kisösszegű tartozásokat kezelő bíróság elé citálta és nyert, a bíróság kifizettette a céggel Herman percdíját.

Ez a cég többé nem is hívta őt, más telemarketinges vállalatok viszont telefonálgatnak neki, ő pedig közli, hogy mennyibe fog nekik kerülni, ha még egyszer meg merik próbálni felhívni őt.

Mi ebből a tanulság? Használjuk tiszta forrásból származó adatbázist, és ha spórólni szeretnénk, akkor a hírlevelet? 

Kattintson ide!